Nehéz szívvel osztozunk a gyászban, búcsúzunk a mindig kedves Csépe Erzsébet tanárnőtől.
Mindannyiunknak fáj, hogy elment közülünk, és nem lehet már velünk. Talán ezért is olyan torokszorítóak Wass Albert gondolatai:
„Tudom, hogy durva és illetlen a szó, mely bármily céllal is azok után kullog, akik mögött az élet kapuja bezárult… De úgy érzem, hogy néhány szóval adósod vagyok…”
Valóban, szerettünk, barátunk, kollégánk elvesztésével, hiányának megtapasztalásával együtt a szívünkbe költözik egy érzés: adósai maradtunk valamivel. Ki egy szóval, ki egy simogatással, ki egy biztató, bátorító szempillantással. Valamivel, ami bennünk volt, bennünk maradt, mert csak az övé volt, neki tartogattuk, és most – a búcsú perceiben tudjuk – mindörökre hiába vártuk az újabb találkozást, hogy átadhassuk neki.
Márai Sándor írja, hogy valami örökre elvész bennünk, amikor eltávozunk. Valami, amit nem lehet írásba, képbe vagy hangfelvételre rögzíteni. A nagy író után megmaradnak könyvei, a nagy művész után képei vagy szobrai, a nagy zenész után megmarad a dallam, a „tétel”, melyet jegyekkel fölírt egy darab papírra. A pedagógus hátra hagyja tanításait, fennmarad mindaz a gondolat, amit a lelkekbe karcolt, gesztusait, mosolyát a szerettei őrzik szívükben.
Munkatársai és tanítványai nevében nagy tisztelettel és főhajtással idézzük fel felejthetetlen tanári munkáját, aki mindig alázattal tekintett a munkájára.
Csépe Erzsébet 1965. november 11-én született Csongrádon. 1988. június 13-án Kereskedelmi üzemgazdász oklevelet szerzett a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Kereskedelmi szakán. 1998. január 1-től a Csongrádi Batsányi János Gimnázium pedagógusa, ahol több mint két évtizedig tanított szakmai tantárgyakat, mint vendéglátás és turizmus, szállodai ismeretek, marketing, gasztronómia, vagy gazdasági ismeretek. A Csongrádi Batsányi János Gimnázium és Kollégium idegenforgalmi szakának, tagozatának egyik meghatározó pedagógusa volt, e képzéssel összefort a neve. Második diplomáját 2005. július 5-én szerezte a Budapesti Gazdasági Főiskolán közgazdász tanár kereskedelmi szakon. Szakmai tudását azóta is számtalan továbbképzésen, konferencián bővítette, melyek segítségével diákjait sikeresen készítette fel különféle versenyekre.
Az iskolában jól érezte magát, így ha változtatott is munkahelyet, rövid időre tette, visszatért tanítványaihoz.
Szaktanárként a Batsányiban végig vitt tanári pályája, több mint 20 éve alatt diákok százai kerültek ki a keze alól, akik valamennyien nagy tisztelettel és szeretettel beszélnek róla. A tanítványok elismerésének egyik jele, hogy a hír hallatán égtek a vonalak, felbolydult a közösségi oldal.
Nagyszerű felkészültsége és széles látókörű, intelligens egyénisége biztosította azt, hogy nemcsak oktatta, nevelte is növendékeit. Hogyan is jellemezhették volna másként pedagógusi munkájának értékelésekor csak, hogy: maximálisan, teljes mértékben. Nagyon fontosnak tartotta a pozitív visszajelzést, a dicséretet, az órai munka értékelését, akár smile jelekkel is a füzetbe. „Pozitív élmények a tanulásban. Ezt az elvet vallom” – mondta. Törekedett a megfelelően kellemes, közvetlen légkör megteremtésére, mindig emberként kezelte a tanulókat és bátorította tevékenységükben.
Gyermekszeretet, lelkiismeretesség, empátia.
Csépe Erzsébet sokéves munkáját ismerve, mind a kollégák, mind a tanulók visszajelzései megerősítik, hogy szakmai tantárgyakat tanító pedagógusként alapos, átfogó és korszerű szaktudományos, szaktárgyi tudással és gyakorlattal rendelkezett. Tanítványait önálló gondolkodásra, a tanultak alkalmazására nevelte. Törekedett az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazási lehetőségeinek felismertetésére. Tudatosan törekedett a tanulók motiválására, aktivizálására. Óráin pozitív visszajelzésekre épülő, bizalomteli légkört alakított ki, mindig odafigyelt az egyéni szükségletekre és a tanulók egyéni igényeinek megfelelő stratégiák alkalmazására.
Azon ritka kollégák közé tartozott, aki teljes mértékben megfelelt mind a tanulók és a szülők egyéni elvárásainak. Kapcsolata mind a szülőkkel, mind a tanulókkal megfelelő partnerséget tükrözött. A tanulók, szülők és kollégák mindig bizalommal fordultak hozzá.
Osztályfőnökként is minden nap örömét lelte a tanulókkal való foglalkozásban, és őszinte örömmel vette és követte diákjai eredményeit, kísérte figyelemmel pályájukat az érettségi után is. Büszke volt sikeres tanítványai teljesítményére, hisz az alapok kiépítésében neki is szerepe volt. Az osztály tanulóinak személyiségének sajátosságait megfelelő módszerekkel, sokoldalúan tárta fel. Óráin mindig a tanulók teljes személyiségének fejlesztésére, autonómiájának kibontakoztatására törekedett. Mint osztályfőnök megragadta azokat a lehetőségeket, melyek az osztályközösség fejlődését segíti. Nemcsak osztálykirándulást szervezett, hanem több szakmai és közösségi programot is, melyen diákjai mindig szívesen és aktívan részt vettek. Tanítványait egymás elfogadására, tiszteletére nevelte. Tanítványainak nemcsak a szakmai tárgyak tanulásában segített, hanem fiatalos gondolkodásával és életmódjával példakép volt.
2010-ben első alkalommal, hagyományteremtő szándékkal választották meg az év pedagógusát a Batsányiban. Ezt az elismerő címet először Ő kaphatta meg. Értékét az adja, hogy a kollégák javaslata és döntése alapján kaphatta meg az elismerést. Az akkori indoklás manapság is megállja a helyét, hiszen számára a tanári hivatás naponta örömet jelentett, ezért is, amíg tehette, szinte az utolsó pillanatig tanított. Pedagógusi feladatait mindig kiválóan ellátta, előremutató javaslatai voltak, munkája megfelelt a szakszerűség, pontosság, a hatékony szemléltetés, tanulói motiválás, aktivitás feltételeinek. Osztályfőnökként gondos vezető, munkaközösség-vezetőként nagyban segítette a mindenkori iskolavezetést. Pályázatfigyelésben és pályázatírásban is aktívan részt vett. Így több osztály osztálykirándulása a tanulók részéről költségmentes volt. Tehetséggondozás formájában is kimagasló szakmai túlmunkát végzett, a vetélkedőkön, tanulmányi versenyeken rendszeresen kiemelkedő eredményeket ért el tanulóival. Az ő pályázati munkájának is köszönhető, hogy a Batsányi az elsők között csatlakozhatott a Pénziránytű Iskolahálózathoz. A Szakmai Érettségi Tantárgyak Versenyének országos döntőjében rendszeresen szerepeltek eredményesen tanítványai.
Segítette kollégáit, emberséges, segítőkész volt.
Megszületésünk és elmúlásunk időpontjai szabják ki az élet végtelenségéből azt a véges darabot, amellyel Isten kegyelméből rendelkezhetünk. S hogy ebből mit valósítunk meg, s olyanná tesszük-e, hogy másnak is hasznára lehessen, csupán rajtunk múlik.
Szeretetett kollégánkra, tanárunkra emlékezve, az ő tiszta emberségére, segítőkészségére és áldozatkészségére gondolva elmondhatjuk, hogy gyászunkban, amit róla őrzünk, a lélek csendes fészkében megbúvó tiszta szeretet, amely az újabb találkozásig a fájdalmas érzések helyét kitölti a szívünkben. És ez minden elmaradt szónál, minden elmulasztott tettnél fontosabb.
Intézményünk hálás a sorsnak, hogy ilyen kollégával gazdagította tantestületünk.
Kedves Erzsike! Isten veled!